OPPENHEIM LAW_POINT   
VÁLTOZOTT A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVE
  • Az önként vállalt túlmunka új szabályai
  • Jelentős változások a munkaidőkeret szabályozásával kapcsolatban
  • Egyéb változások
 


Az önként vállalt túlmunka új szabályai
 


A módosítások közül a legtöbb munkáltatót az önként vállalt túlmunka bevezetése érinti. Nem változott az a szabály, miszerint naptári évente legfeljebb 250 óra, kollektív szerződés rendelkezése esetén pedig 300 óra rendkívüli munkaidőt rendelhet el a munkáltató egyoldalúan. Az év elejétől lehetősége van a munkáltatónak arra, hogy az egyoldalúan elrendelhető túlórák számát legfeljebb naptári évenként 150 órával megemelje a munkavállalóval kötött előzetes, írásbeli megállapodás alapján. Ha pedig a munkáltatónál hatályban lévő kollektív szerződés az évi túlórakeretet 300 órára emelte, úgy ezen felül a munkáltató további 100 óra önként vállalt túlmunkáról állapodhat meg a munkavállalóval. Így mindkét esetben maximálisan évi 400 túlórával gazdálkodhat a munkáltató.

Az önként vállalt túlmunkáról szóló megállapodást a munkavállaló év végére felmondhatja. Felmondási időről az Mt. nem rendelkezik, így akár az év vége előtt egy nappal is felmondható a megállapodás. Kifejezetten rendelkezik az Mt. arról is, hogy önmagában a megállapodás munkavállaló általi felmondása nem szolgálhat munkáltatói felmondás alapjául. Ebből következik az is, hogy azért sem lehet senkit elbocsátani, mert nem hajlandó megállapodást kötni önként vállalt túlmunkáról.

Az önként vállalt túlmunkához kapcsolódó szabály továbbá, hogy a munkáltató az erről szóló megállapodásokat köteles nyilvántartani, és értelemszerűen a munkaidő nyilvántartásnak is tartalmaznia kell az önként vállalt rendkívüli munkaidőt.


Jelentős változások a munkaidőkeret szabályozásával kapcsolatban
 


A másik legjelentősebb módosítás az, hogy kollektív szerződésben megállapodhat a munkáltató a szakszervezettel arról, hogy a munkáltató akár 36 hónapos munkaidőkeretet is alkalmazhat akkor, ha ezt objektív, vagy műszaki, vagy munkaszervezési okok indokolják. Mivel a munkaszervezési indokok körébe gyakorlatilag minden olyan körülmény beletartozik, mely a munkáltató gazdálkodásával kapcsolatos, így széles körben válik alkalmazhatvá a 3 éves munkaidőkeret, ha sikerül erről a munkáltatónak a szakszervezettel megállapodni. Eddig legfeljebb 12 havi keretről rendelkezhetett a kollektív szerződés.

Munkaidőkeret alkalmazására akkor kerül sor, ha a munkáltató egyenlőtlen munkaidő beosztást alkalmaz. Ez annyit tesz, hogy a munkaidő a beosztás szerinti munkanapok között egyenlőtlenül kerül felosztásra. Egyenlőtlen beosztás esetén eddig arról rendelkezett az Mt., hogy a heti munkaidő maximális tartamára vonatkozó szabálynak (miszerint a heti munkaidő legfeljebb 48 óra lehet), a munkaidőkeret átlagában kellett megfelelni. A legfeljebb 6 havi munkaidőkeret esetén továbbra is ez a főszabály irányadó, vagyis a keret átlagában nem lehet túllépni a heti 48 óra munkaidőt, melybe a rendkívüli munkaidő és az ügyelet tartamát is bele kell számítani. Ehhez képest új szabály, hogy a heti munkaidő maximális tartamára vonatkozó szabálynak 12 hónapos átlagban kell megfelelni akkor, ha ezt objektív, vagy műszaki, vagy munkaszervezési okok indokolják és kollektív szerződés ezt megengedi.

Vagyis a kollektív szerződés akkor is megengedheti, hogy legfeljebb 12 hónap átlagában kelljen megfelelnie a munkáltatónak a heti 48 óra maximális munkaidő szabályának, ha egyébként ennél rövidebb tartamú – akár pl. egyhavi – a munkaidőkeret. Másrészről ez a szabály jelenti azt is, hogy legfeljebb 12 havi átlagot lehet figyelmébe venni a heti munkaidő maximális mértéke tekintetében akkor is, ha egyébként ennél hosszabb tartamú – akár 3 éves – munkaidőkeretet rendel el a munkáltató.

Szintén a 3 éves munkaidőkerethez kapcsolódóan került elfogadásra egy új szabály az órabéres munkavállalókra vonatkozóan. Az eddigi szabály szerint, ha a munkáltató egyenlőtlen munkaidő beosztást alkalmaz, és vannak olyan munkavállalók, akik nem havibéres, hanem órabéres díjazásban részesülnek, úgy főszabályként az ő havi bérüket az általános munkarend szerinti munkanapokra (hétfőtől péntekig) és teljes munkaidő esetén napi 8 órával kell elszámolni és kifizetni. Értelemszerűen, a munkaidőkeret végén a ténylegesen teljesített munkaórák alapján el kell számolni az órabéres munkavállalóval. Az Mt. megengedte, hogy a munkáltató a munkavállalókkal kötött megállapodás alapján ne a főszabály szerint számoljon el, hanem a ténylegesen teljesített havi munkaórákat fizesse ki minden hónapban, melynek következtében előfordulhat, hogy a munkavállaló bizonyos hónapokban, melyekben kevesebb órára került beosztásra. akár jóval alacsonyabb munkabérben részesüljön, mint az olyan hónapokban, amelyekben több órára került beosztásra. Ilyen megállapodás megkötésére a legfeljebb 6 havi munkaidőkeretet alkalmazó munkáltatóknak továbbra is lehetősége lesz. Abban az esetben viszont, ha a munkáltató a kollektív szerződésben foglalt megállapodás alapján ennél hosszabb, legfeljebb 36 havi munkaidőkeretet alkalmaz, úgy az órabéres munkavállalókkal csak akkor állapodhat meg abban, hogy a munkabérüket az adott hónapban ténylegesen ledolgozott munkaórák szerint fizeti ki, ha ezt a kollektív szerződés megengedi. Ellenkező esetben az általános munkarend és teljes munkaidő esetén napi 8 óra alapulvételével kell elszámolni, és a keret végén kerül csak sor a ténylegesen teljesített munkaórák elszámolására és az esetleges különbözet megfizetésére, illetve a többlet levonására, ha a munkavállaló magasabb összegű bérben részesült, mint amennyi neki a tényleges teljesített órák szerint járna.


 
Egyéb változások
 

A fenti módosításokon kívül a jogalkotó több pontosító módosítást is elfogadott a munkaidő szabályok körében. Ezek közül kiemelendő az egyenlőtlen munkaidő beosztás fogalmának pontosítása. Az új szabály egyértelművé teszi, hogy a következő esetek minősülnek egyenlőtlen munkaidő beosztásnak:

a) a munkáltató a napi munkaidőtől (8 óra teljes munkaidő esetén) eltérő beosztást alkalmaz, vagyis napi 8 óránál több rendes munkaidőt oszt be egy naptári napra vagy akár ennél kevesebbet;

b) a munkáltató nem biztosít minden héten 2 beosztás szerinti pihenőnapot, hanem bizonyos heteken ennél kevesebb, máskor több pihenőnap kerül beosztásra, illetve

c) a munkáltató nem biztosít minden héten egybefüggő 48 óra pihenőidőt, hanem bizonyos heteken ennél kevesebb, máskor pedig több pihenőidőt oszt be.

Némileg változott a heti pihenőnapok kiadásának szabálya is. Egyértelművé teszi a módosítás, hogy egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló részére havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Változatlan az a szabály miszerint havonta legalább egy pihenőnapot vasárnapra kell beosztani.